Fejlesztés alatt - Gyümölcstárhely

Vörös István

Pohárkeserű

A pohárban egy angyal áll
izzadtan, elhagyottan.
Csak a szárnya vége lóg ki,
a többi víz alatt van.

Levegőt nem vesz és nem ad,
lélegzem én helyette.
Nem bábu és nem káprázat.
A bakancsát levette.

A pohárba, mint proté-
zis, éjszakázni tér be.
Haja a vízen szétterül,
az üveghez ér térde.

A lennit és a nincset is
övébe gyűrve tartja,
keserű lesz a víz tőle,
fehér a pohár alja.

Osztozkodni az éjszakán
nem mozdítja a szárnyát,
hogy lehetne, ha figyelik,
kijutni a szobán át.

Az angyal az abroszon he-
ver. Jó csalódni néha.
A szobát plafonig töltöm
fénnyel. Lesz este még ma.